Az Entex Industries a 70-es és 80-as években tevékenykedő Kaliforniai székhelyű vállalat volt. Kezdetben Lego szerű építőjátékokat készítettek Loc Bloc néven, azonban ezekkel sosem érték el a dán vállalat sikereit. Később átnyergeltek az elektronikus játékok piacára. Az igényes vásárlókat határozták meg célközönségként, ezért játékaikat minden szempontból magas színvonalúra tervezték. Ezzel a nagyfokú elhivatottsággal gyors sikereket értek el a piac VFD (vákuum fluoreszcens kijelző) szegmensében. 
Ezek közül sikerült egy aukció keretén belül két különböző példányt is beszereznem. Az 1980-ban kiadott PacMan2-t és az 1981-ben kiadott Galaxian2-t. A két játékhoz egy közös, univerzális adaptert is kaptam. Az első benyomásom pozitív volt, bár apróbb problémákkal szembesültem.
PacMan2-nek hiányzik az elemfedele, a Galaxian2-be pedig korábban belefolyhatott az elem, ezért rozsdás és hiányos volt az elemtartója.
Mindkét játékot szétszedtem. Ezután alapos karbantartást kaptak. A műanyag részeket nedves törlőkendővel és alkoholos fültisztító pálcikával tisztítottam meg. 
Az elektronika pedig kontakt sprayt kapott.
Összesen négy órába tellett, hogy mindkettő tiszta és működőlépes legyen.
A Galaxian2-nek nem volt hangja, szerencsére csak a forrasztás engedett el a hangszórónál.
Az Entex a PacMan2-t a Midway Games Inc. licence alapján készítette el (akik az eredeti PacMan-t kiadó japán Namco cégtől kapták meg a licenc jogokat). Az Entex változatnak a különlegessége a két személyes játékmód. Erre utal a nevében szereplő kettes számjegy is (PacMan-t vagy PacMan1-et nem készített az Entex).
Az egyik kontrollerrel PacMan-t, a másikkal az őt üldöző szellemet irányíthatjuk. Egyszemélyes módban ki tudjuk választani a nehézségi fokot és azt is, hogy hány szellem legyen az ellenfelünk (2-3-4). 
Játék közben minden megevett pöttyért egy pontot kapunk. A sarkokban lévő zöld pöttyért (power energizer) ötöt. Ha ezek valamelyikét fogyasztjuk el, akkor a szellemeket mi kergethetjük, nem ők minket. Addig tart a hatás, amíg a szellemek villognak. Ha sikerül elkapnunk őket egy periódus alatt, akkor az első szellemért húsz, a másodikért negyven, a harmadikért nyolcvan, a negyedikért százhatvan pontot kapunk. Ahogy a pályákat teljesítjük, egyre gyorsabb a játékmenet. A kijelzőn látjuk, hogy hány életünk van még hátra, melyik játékmódot indítottuk el, hány szellem az ellenfelünk és mennyi az aktuális pontszámunk.
A hátlapon megtalálható az eredeti útmutató is. Bár hanggal játszani az igazi, de szerencsére mindkét játékot lehet hang nélkül is indítani.
A Galaxian2 egy évvel később jött ki, 1981-ben. Ennél a játéknál is a két játékos módra utal a nevében található 2-es. A koncepció változatlan maradt: VFD kijelző, két játékos mód, némítási lehetőség és adapter. Persze kinézetben és játékmenetben is teljesen különbözik a PacMan2-től. 
Ez egy klasszikus Space Invader típusú játék. Egyik oldalon az űrhajóval jobbra-balra tudunk mozogni, közben lőjük a másik oldalon lévő támadókat. Ők vissza tudnak lőni, miközben egyik-másik kiválik a sorból, hogy közelebbről támadjon minket. Ha a csapatban mozgó ellenfelet lőjük ki, akkor három pontot kapunk. Ha egy, már felénk közelítőt találunk el, harminc ponttal gazdagodunk.
Két játékos módban a másik fél az egyik támadó űrhajót vezetheti, a pályán minden irányban mozgatva azt. A játék addig tart, amíg a védő űrhajók elfogynak. Sajnos elég nehéz felülmúlni két játékos módban az űrlényeket irányító játékost.
A Galaxian2 esetében is megtalálható a rövid leírás a hátlapon. Mindkét játéknál létezik Demo mód is, ahol megismerkedhetünk a játékkal. Találtam a Youtube-on két videót, amin megnézhetitek mindkét játék működését.
PacMan2: https://www.youtube.com/watch?v=ojxtfpIvnLY
Galaxian2: https://www.youtube.com/watch?v=itR_iZLY3sY
