Kvarcjátékok gyerekkorunkból

Az elmúlt időszakban elhanyagoltam az írást a régi kedvenceimről. Persze, mindig volt más tennivaló. Főleg, miután kertes házba költöztünk tavasszal. Itt aztán végeláthatatlan tennivalók sora várt, éppen, ahogy elképzeltük. Most is a kertben lennék, és készíteném elő a terepet gyümölcsfák ültetésére a kellemes őszi napsütésben, viszont a visszatérő torokfájásom közbeszólt. Úgy néz ki, ezt most tényleg ki kell pihennem. Így, a hetek óta bennem motoszkáló gondolat megvalósulhat, a kényszerpihenő eredményeképpen: jó lesz egy új bejegyzést megírni. Minden rosszban van valami jó. :) Kárpótlásul, amiért ilyen hosszan nem hallattam a játékaimról, most kettőt is bemutatok. Az összekötő kapocs egy népszerű tengerész figurája, aki megihlette a japán tervezőket is. Ő nem más, mint Popeye.

Ez a játék a legmenőbbek közé tartozhatott 1982-ben. 3D-s nézetben lehetett vele játszani, ráadásul a külvilág kizárásával! Egyik egykori tulajdonosa azt írta, hogy emellett az összes többi játék unalmasnak és elavultnak tűnt abban az időben.

Ez a kvarcjáték gyerekkoromból maradt meg. Kicsit halványodott a kijelzője, de még mindig örömteli perceket okoz, ha előkerül a fiókból. Régen is az egyik kedvencem volt, ráadásul kiderült, hogy a feleségemnek is volt egy ilyen akkoriban, ezért ez az ő kedvence is. Ez is egy olyan darab, ami eredetileg Gakken kiadás volt, de Franciaországban Lansay márkanév alatt forgalmazták.

Mindig örülök, ha olyan játékhoz jutok, ami valamilyen szempontból különleges. Amikor ezt a Bandai játékot megláttam a neten, rögtön felkeltette az érdeklődésem. Bandai gyártmány, ami garancia a jó minőségre, jópofa karakterek és japán szöveg mindenütt. Emellett az ára is elfogadható volt. Szerencsére más nem licitált rá, így hozzám került.

Aki otthonosan mozog az elektronikus játékok piacán, annak ismerősen csenghet a Nintendo név. Manapság ez a vállalat egyike a három legnagyobb gyártónak (a Sony és a Microsoft mellett) ebben a szegmensben. A cég történelme messzire nyúlik vissza, egészen a XIX. század végére. Természetesen az 1889-es alapításkor még nem konzolokat gyártottak, hanem speciális japán játékkártyákat, úgynevezett Hanafudákat.

Az idő múlásával a játékkártya gyártás már nem bizonyult elég nagy üzletnek. Néhány, teljesen más üzletágban történt kiruccanás (taxivállalat, szállodalánc) után, a hetvenes években a videojátékokban láttak fantáziát a vállalatnál. Az idő igazolta a választásukat. Az elektronikus játékok piacán a játéktermi gépeikkel indultak el, majd a nyolcvanas években a kézi (handheld) termékeket gyártásába is belekezdtek.

Mostanában egyre inkább a tabletop játékok keltik fel az érdeklődésemet. Különlegesnek találom a színes VFD kijelzőjüket, az erősebb és szebb hangjukat és a részletesebb kidolgozottságukat. Ha egy ilyen játékot találok a neten elfogadható áron, akkor inkább azt veszem meg, mint egy sima kvarcjátékot, már azért is, mert általában ritkábban lehet hozzájutni egyhez. Ez a Coleco játék azonnal megragadta a figyelmemet a narancssárga színével. Megnéztem a neten, hogy milyen a játékmenet (persze, hogy tetszett), és mivel az ára fix volt és szimpatikus, leütöttem a terméket.
 

A két képernyős Nintendo kvarcjátékok közül ez volt az első, amit megvettem, a Donkey Kong II-vel együtt. Akkor még nem ismertem egyiket sem, de azt tudtam, hogy ezek klasszikus darabok, ezért azt gondoltam, éppen megfelelő lesz ezekre építenem a Nintendo gyűjteményemet. Egy gyűjtő társ, aki korábban kezdte a gyűjtést, és előrébb járt, mint én, beszerzett egy jobb állapotú példányt, ezért meghirdette a régi darabot. Ez már több, mint két éve volt, azóta többször jutottam ilyen módon kvarcjátékhoz.

A Donkey Kong 1982-ben jelent meg, másodikként a multi screen sorozatból. Erre utal a típus kódja is: DK-52. Az elsőként kiadott Oil Panic az OP-51, a harmadikként érkezett Mickey & Donald a DM-53 kódot kapta. A sorozat mindegyik tagja más színben került forgalomba, a Donkey Kong ebben a narancssárgás árnyalatban. 

Általában vásárlással szoktam gyarapítani a kvarcjáték gyűjteményemet, de előfordul néha az is, hogy ajándékba kapok egyet-egyet. A mai példányt a szüleimtől kaptam. Szívesen járnak bolhapiacra, és gyakran fel is keresik egyiket-másikat. Mióta tudják, hogy elkapott a gyűjtési szenvedély, azóta a piacok kínálatának erre a szegmensére is kiemelt figyelmet fordítanak. Ritkán lehet azonban már ezeken a helyeken kvarcjátékot találni. Régebben, amíg szimplán gyerekjátékként funkcionáltak, és nem gyűjtők féltett kincseként, addig nagyobb arányban találkozhattunk velük piacokon is, hiszen népszerűségük csúcsán voltak, a szerencsésebb gyerekek mindennapjainak részeként, úgy mint a Matchbox vagy a Lego. Érdekes, hogy ezekből a mai napig van kínálat, viszont a kvarcjáték felett eljárt az idő. Valószínűleg azért, mert a technika fejlődése régen meghaladta ezt a szintet az elmúlt harminc évben. A mostani fiatal felnőttek, az Y generáció tagjai, nem is ismerik a kvarcjáték fogalmát. Egyik új szerzeményemről meséltem kollégáimnak, amikor elhangzottak a "hány játékot lehet rátölteni?" és a "mi az a barcjáték?" kérdések. :) Nincs ezzel semmi baj, természetes dolog a változás és a fejlődés, főleg a technika területén. Újabb harminc év múlva mosolyogva gondolunk majd az okostelefonokra az öregek otthonában. :) Visszatérve a "piaci" lehetőségekre: sokkal valószínűbb, hogy akinek olyan játék van a birtokában, ami számottevő értéket képviselhet (ezer forintos nagyságrend), az inkább a neten próbálkozik az értékesítésével. Persze, mint tudjuk, a kivétel erősíti a szabályt. A posztban szereplő játék bolhapiacról került hozzám.

1982-ben a Sega Games Co. kiadott egy merőben újszerű játékot, térbeli megjelenítéssel, melyben a játékos külső nézőpontból irányította repülőgépét. Ez volt az első játék, amelyben az árnyék ábrázolása is megjelent, a térbeli mélység érzékeltetésére.

forrás: http://www.arcade-museum.com

A térbeli, axonometrikus ábrázolásról kapta a nevét is (Z-axxon). Ha valakit mélyebben érdekel az axonometria, azon belül is az izometrikus axonometria, akkor az alábbi linken olvashat róla bővebben.

http://infograf.blog.hu/2013/08/06/infografika_gyorstalpalo_3d_sikban_izometrikus_abrak_keszitese

A Zaxxon a kiadás évében elnyerte a Best Science Fiction/Fantasy Coin-Op Game díjat, a rákövetkezőben pedig a Videogame of the Year címet. Nem csoda, hogy más vállalatok is szerettek volna profitálni a sikeréből. 1983-ban, SEGA liszensz alapján, az amerikai Coleco egy tabletopot, a japán Bandai pedig egy VFD és egy LCD változatot dobott a piacra. A mai bejegyzésben az LCD kijelzős változatról olvashattok.

Kezdjük a mai bejegyzést egy találós kérdéssel. Harminckét éve rakták össze a japánok, és azóta hibátlanul működik elemcsere nélkül, mi az? Igen, a válasz a napelemes Casio Marine Hunter kvarcjáték! A nap energiáját elektromos áramként hasznosító technológia a játék kiadásának évében, 1983-ban, már több mint százéves múltra tekintett vissza. Azonban csak az ötvenes években jutott oda a technikai fejlődés, hogy használható hatásfokú cellákat tudjanak előállítani, elsősorban az űrkutatás számára. További harminc évnek kellett eltelni, hogy hétköznapi célokra is gazdaságos modulokat lehessen gyártani. A témáról bővebben itt olvashattok.

http://napelemek.blog.hu/2009/11/28/napelem_tortenelem_1_resz

A Casio Computer Co. több kvarcjátékába is épített napelemet, többek között a Marine Hunterbe is. Itt a bal oldalra került a napelem. Ha elég fény éri a panelt, azonnal elindul a játék. Ennek ellenére van rajta külön start gomb is, ráadásként pedig némító gomb is. A játék szép színes desing-nal rendelkezik. A grafikusok számára biztosan hálás feladat volt a tenger sokszínű lakóit visszaadni látványban és hangulatban is.