Az elmúlt időszakban elhanyagoltam az írást a régi kedvenceimről. Persze, mindig volt más tennivaló. Főleg, miután kertes házba költöztünk tavasszal. Itt aztán végeláthatatlan tennivalók sora várt, éppen, ahogy elképzeltük. Most is a kertben lennék, és készíteném elő a terepet gyümölcsfák ültetésére a kellemes őszi napsütésben, viszont a visszatérő torokfájásom közbeszólt. Úgy néz ki, ezt most tényleg ki kell pihennem. Így, a hetek óta bennem motoszkáló gondolat megvalósulhat, a kényszerpihenő eredményeképpen: jó lesz egy új bejegyzést megírni. Minden rosszban van valami jó. :) Kárpótlásul, amiért ilyen hosszan nem hallattam a játékaimról, most kettőt is bemutatok. Az összekötő kapocs egy népszerű tengerész figurája, aki megihlette a japán tervezőket is. Ő nem más, mint Popeye.
Popeye karakterét egy amerikai képregény készítő alkotta meg a múlt század húszas éveinek végén. Érdekesség, hogy Popeye először mellékszereplőként jelent meg E. C. Segar addigra már közel tíz éve futó Thimble Theatre elnevezésű képregényében. Az új szereplő azonban olyan sikeres lett, hogy hamarosan ő lett a főszereplő, és a képregényt is átkeresztelték az ő nevére. Popeye népszerűsége nem csökkent a huszadik század folyamán. Időközben rajzfilmek, és élő szereplős filmek is készültek róla. Az egyik, Robin Williams főszereplésével, éppen 1980-ban, egy évvel a Nintendo Wide Screen sorozat Popeye játékának kiadása előtt ment a mozikban. Lehet, hogy a játék aktualitását is ez a film adta. Az viszont nagyon valószínű, hogy nagyobb sikere lett, mint Robert Altman filmjének, ami jelenleg 5.2 értékelésen áll az IMDB-n.
Aki hallott már Popeye-ről, az tudja róla, hogy ő egy tengerész, aki folyton pipázik, és rendkívüli erejét a spenótból nyeri. Van egy barátnője is, Olive, aki azonban Popeye riválisának, Blutonak is tetszik. E szerelmi háromszög körül bonyolódik a a legtöbb történetük. Az 1981-es Wide Screen kvarcjátékban is mindhárman szerepelnek. Popeye egy kis csónakban álldogál a móló és a nagy hajó között. Olive a partról, a kocsija csomagtartójából dobálja Popeye számára az ellátmányt, ő pedig megpróbálja elkapni az összeset. Elég egyhangú a menü: spenót, ananász, és bor (vagy rum, tekintve, hogy tengerészről beszélünk). Ha két tétel is a tengerbe esik, akkor egy hibapontot kapunk. Persze, Bluto most is megnehezíti hősünk feladatát. Game A módban csak a partról próbálja Popeye-t fejbeverni, Game B módban viszont, hol a mólóról, hol a nagy hajóról verekszik. Ha ő eltalál minket, akkor azonnal egy hibapontot kapunk. Összesen háromszor hibázhatunk, utána véget ér a játék.
Amikor Miyamoto Shigeru először megálmodta a Donkey Kong arcade játékot, eredetileg Popeye történetét képzelte el. Azonban nem sikerült megegyeznie a Nintendonak a jogokat tulajdonló King Features-szel a licenszelésről. A Donkey Kong sikere után viszont beadta a derekát a King Features egy Popeye arcade játékra. Ezután, 1983-ban kiadtak még egy Popeye játékot, tabletop és panorama screen verzióban is. Nekem a panorama screen változat van meg. Olyan állapotban láthatjátok, ahogyan az eladótól hozzám került.
A Panorama Screen sorozat különlegessége, hogy színes a kijelzője. Ezt viszont csak úgy tudták megvalósítani, hogy játék közben a kijelzőt hátulról, külső fényforrással kell megvilágítani. Erre kiváló az ablakon bejövő napfény is. Viszont így alulról kellett volna nézni a kijelzőt, ezért egy tükör került a játék aljára, és ezen keresztül látjuk a képet.
A fotó egy kicsit szellemképes a tükörnek köszönhetően, viszont jól látszanak rajta a karakterek, és a remek kidolgozású környezet is. Olive egy korosabb hajó orrán megkötözve ücsörög, és várja, hogy kiszabadítsuk. Utunkban áll azonban Bluto, akivel meg kell verekednünk. Ha elég ütést vittünk be, akkor hátrább szorítjuk őt a móló vége felé. Ha azonban ő talál el minket, akkor mi lépünk egyet hátrafelé. Ha elhátrálunk tőle az ütése pillanatában, akkor megússzuk. Ha viszont belepottyanunk a vízbe, akkor egy próbálkozásunknak lőttek. Ha azonban Bluto esik bele a vízbe, akkor máris eggyel közelebb vagyunk célunkhoz. Ekkor ugyanis megjelenik egy spenótos doboz a hajó orrának a végén. Ha még kétszer legyőzzük ellenfelünket, akkor a konzerv egészen közel kerül Olive lábához. Ezután egészen a fapadozat végéig kell pofozzuk Blutot, hogy Olive a kezünkbe rúgja a spenótot, amitől olyan nagy erőre kapunk, hogy ütésünkkel Blutot felrepítjük a daru kampójára. Ezután már szabad az utunk Olive-hoz, aki csókokkal hálálja meg visszanyert szabadságát. Közben a jól ismert Popeye dallamot játsza a készülék.
Game B játékmódban annyival bonyolódik a helyzet, hogy időnként a móló alatt feltűnik egy kardhal, amely, ha nem vigyázunk, alulról megböki hősünket. Ekkor eggyel hátrébb ugrunk a deszkákon. Éles szemű olvasók észrevehették a fenti videón, hogy nem mindegyik szegmens működik a kijelzőn.
Valószínűleg korábban megsérült az előző tulajdonosánál. Hiányzik Popeye teste, és a kardhal is egy-egy helyen. Szerencsére a játékmenetet nem befolyásolja a sérülés. Postázós vásárlásnál ezek a meglepetések benne vannak a pakliban. Ilyenkor mindig mérlegelem, hogy mennyit ér meg nekem a játék, úgy, hogy nem tudtam kipróbálni. Azt gondolom, hogy ez így sem volt rossz vétel, a hibátlan példányok magasabb áron szoktak elkelni.
A kiegészítő információk a wikipediaról származnak. A képeket és a videót a saját játékomról készítettem. A Popeye-t ábrázoló képet, a bejegyzés elején, az alábbi oldalról szereztem: https://vsbattles.fandom.com/wiki/Popeye
