Aki otthonosan mozog az elektronikus játékok piacán, annak ismerősen csenghet a Nintendo név. Manapság ez a vállalat egyike a három legnagyobb gyártónak (a Sony és a Microsoft mellett) ebben a szegmensben. A cég történelme messzire nyúlik vissza, egészen a XIX. század végére. Természetesen az 1889-es alapításkor még nem konzolokat gyártottak, hanem speciális japán játékkártyákat, úgynevezett Hanafudákat.

Az idő múlásával a játékkártya gyártás már nem bizonyult elég nagy üzletnek. Néhány, teljesen más üzletágban történt kiruccanás (taxivállalat, szállodalánc) után, a hetvenes években a videojátékokban láttak fantáziát a vállalatnál. Az idő igazolta a választásukat. Az elektronikus játékok piacán a játéktermi gépeikkel indultak el, majd a nyolcvanas években a kézi (handheld) termékeket gyártásába is belekezdtek.

A Multi Screen típusok kiadásának két nagyobb hulláma volt. Az egyik a nyolcvanas évek elején, a másik a vége felé. Szerencsére, az akkor már néhány éve hanyagolt kivitelt az egyik mérnök újra elővette, és meggyőzte a vezetőséget, hogy érdemes még egy szériát fejleszteni belőle. Nem tudom anyagilag megérte-e a vállalatnak, az viszont biztos, hogy néhány remek játék még napvilágot látott. A mai posztban szereplő két képernyős játék is a későbbi szériából való, 1987-ben gyártották. Szerintem, az egyik legszebb kidolgozású játék a sorozatból.

A főhős egy vérbeli kalandor (régész), aki arany után kutat a vadonban. Elképzelhető, hogy a nyolcvanas évek kalandfilm hullámát lovagolták meg ezzel a témaválasztással. Az alaptörténet az alábbiak szerint szerepel a felhasználói kézikönyvben.

Főszereplőnk egyre feljebb és feljebb mászik a sziklafalon, időnként hozzájutva némi kincshez. A játék folyamán az idővel folytatunk versenyt. Minél hamarabb teljesítünk egy pályát, annál több pontot kapunk. Az óra 50-től számol visszafelé, és ha végeztünk, akkor a megmaradt időt kapjuk meg pontként. Így előfordulhat az is, ha túl sokáig szöszmötölünk, hogy sikerül a következő szintre jutni, de nem kapunk érte pontot.

Mászás közben a kiszögellések a sziklán folyamatosan változnak, és ha nem vagyunk elég óvatosak, akkor leesünk róluk. Nem sérülünk meg az eséstől, viszont a földszinten grasszáló rákokat el kell kerüljük. Ebben segítségünkre van, hogy zuhanás közben is irányíthatjuk esésünket jobbra, vagy balra. Ha mégis elkapnak a rákok, akkor egy életünknek ugrott.

Ha minden életünket elvesztettük, akkor a "continue" gombbal folytathatjuk ugyanonnan tovább, viszont aktuális pontjaink nem maradnak meg, a számláló nulláról indul. Ez a funkció ebben a játékban jelent meg először.

Ugyancsak újdonság az ugrás gomb extra funkciója: ha nyomva tartjuk, akkor kétszer akkorát tudunk ugrani. Attól is különleges a Gold Cliff, hogy nem ugyanazon a pályán játszunk újra meg újra, egyre nehezedő körülmények között, hanem minden pálya más és más. Tulajdonképpen a szinteken át egy komplett történetet viszünk végig, amely több szakaszra van bontva.

Minden pályán először meg kell szerezzük a kulcsot, ami a felső képernyő jobb szélén található. Ha elcsípjük, akkor egyből a pálya tetejére dobjuk. Gondolom azért tesszük ezt, mert kulccsal a kézben nehezebb sziklát mászni.

Ezután a legfelső részre jutva, és a baloldali zárat kinyitva továbbjutunk a következő szintre. Minden szakasz egy extra pályával zárul. Itt a képernyő baloldalán lévő kardot kell magunkhoz venni, majd a felül szaladgáló lényt leszúrva kinyílik a kincseskamra ajtaja.

Amikor ide bemegyünk, megkapjuk a plusz 100 pontunkat a kincsekért. Ha az összes szintet végigvisszük, akkor újra az első pályán folytathatjuk. A maximálisan elérhető pontszám 9999.

A képeket és a videót a saját játékomról készítettem. Az "Instructions" screenshotokat a http://www.intheattic.co.uk/gold_cliff oldalról vettem.